Újra itthon az otthon után...

2014.október 17-26ig voltunk otthon,nagyon jó volt. :)
Az utazás nagyon hosszú volt,sűrűn megálltunk és akkor volt séta és pisi is. :)
Mozgalmas napok voltak otthon (mint mindig).
Tesóm kislánya egy HERCEGNŐ...szép kis hajas baba és tiszta anyja. Az első találkozáskor puszilgatva és ölelve sírtam,hiszen annyira vártam a találkozást. Anyukám meg a tesóm pedig szintén sírtak. :) Ezek az öröm könnyei voltak. :)

Október 22én megtörtént a 4D-s babamozi Pécsen a Hepinetben.
A hölgy nagyon aranyos volt és amennyire a babóca engedte meg lett nézve mindene. Egészséges,315gr babóca,akinek mindene megvan és szépen fejlődik.
A nemére határozottan azt mondta hogy FIÚ... :D :D Oooohhh yeee...
Még jó,hogy itt kint azt mondták hogy lány.. :D
Mutatta hogy ő mit lát kukinak,de hát nagyon nem tudtuk mi leszűrni.
Jövő héten hétfőn (november 3án) megyünk a második genetikai uh-ra,remélem ott már megmutatja tényleg magát...hisz szeretnénk a nevén szólítani. :)

De az is igaz,hogy nem is az a lényeg hogy fiú vagy lány hanem azt hogy velünk van és egészséges. :)

Otthon nagyon sok jó és szép dolgot kaptunk.

Sok-sok szép ruhát,pólyákat,bébiőrt,popsitörlőket,ágyneműszettet,textil pelenkákat (színes és fehér) Nekem a kórházi csomagba kellő dolgokat. Kb mindent beszereztem. 

Most már csak tényleg nagyon kevés dolog kell. Azokat majd december-január felé beszerezzük.

Babakocsi ügyben is nézelődtünk és azt hiszem megvan az ami mind a kettőnknek (jaa és a pénztárcánknak) is tetszik. :)

Voltam bent a régi munkahelyemen is. Jaaaj nagyon jó volt..beszélgettem egy kicsit a lányokkal és így lassan 3 év után ismét elkönyveltem magamban hogy hiányzik MINDEN ami ott volt. 

Pénteken a férfiak Tejfakasztó bulit tartottak,kicsit megcsúszva de annál nagyobb örömmel. :D Csináltattunk a boldog apukának egy pólót is. 

Rajta van (kb) az első közös képük a kislányával és alatta "Lányos apuka lettem. 2014.10.09."

Hatalmas öröm volt. Mindenki sírt és úgy ölelt át minket a boldog apuka mint még soha.. :) Boldogságos percek..amelyekre visszagondolva is könny szökik a szemembe.

Sajnos nagyon hamar eltelt ez a pár nap. A búcsú pedig nehezebb volt mint valaha. Tesóm zokogott én zokogtam a HERCEGNŐT ölelve. Belefájdult a szívem ha belegondoltam (és most is) hogy 8 hónapig nem fogom látni élőben és mire újra átölelhetem addigra már egy mászóbajnok lesz. :)

De megbeszéltük hogy webkamerán fogunk beszélni,hogy Inez lásson és persze ők is láthassák majd a mi babánkat. Anya is beszerez egy gépet és bekötteti a netet mire a babánk megszületik.

Az az egy vigasztal,hogy márciusban anyukám majd apukám is kijön egy-egy hétre (és persze az anyós is jön).

Mikor a baba meglesz,onnantól gyorsan fognak telni a napok,hiszen kb se nappalom se éjszakám nem lesz. De nem bánom,életem legfontosabb és legboldogabb feladatára készülök és öröm minden perce. :)

Röviden ennyi történt velünk mostanság. 

Újra jönnek a hétköznapok és a készülődés a babóra... :)

Kíváncsian várjuk végül mit takargat a lábai között....