A REMÉNYEM....

Reménykedem,mert reménykedni jó..!!
Reménykedem,mert a remény és a hit visz előre...előre az álmom/álmunk felé...

Napokban nagyon padlón voltam.
Sok volt a munka és a vérzésem sem akar/akart megjönni. Napról-napra rosszabbul éreztem magam. Nem bírtam tovább,tegnap este beültem egy jó nagy kád meleg vízbe,magamra zártam az ajtót és sírtam..zokogtam,mint egy kisgyerek aki nem kapott meg valamit!!
Bevallom jól esett..!!
Mindig azt mondják hogy "sírd ki magad,akkor megkönnyebbülsz"..és mennyire igaz. Megkönnyebbültem.

Reggelre más lettem.
Alapban jól indult a napom,mert az első szabadnapom volt a héten (végre). Kimostam három adag ruhát (amivel "jót" tettem magamnak,mert most meg vasalhatok)..majd erőt vettem magamon és felkerestem a dokimat.
Ő behívott ma este a rendelőbe és adott nekem gyógyszert..amit 10napig kell szednem (napi 2 szemet) és utána megjön a vérzésem.

A vérzéskor,vagyis a ciklus első napján kezdődik akkor a stimulálás..ahogy azt már leírtam korábban.
Remélem tényleg elkezdődik végre.
Nem adom fel..csak néha közel kerül a padló..és olyankor fáj minden,olyankor igazságtalan minden.
De nem adhatom fel..hisz a babám "számít rám" és nem adhatom fel hogy végre egyszer eljussak hozzá.

Boldog házasságban élek,megtaláltuk a számításunk itt kint a messziben..a legboldogabb akkor lennék ha végre pozi tesztet tarthatnék a kezemben és végre ÉDESANYA lehetnék.
Akkor lenne teljes az életem....akkor lenne teljes az életünk!!

Várakozás.....

Mikor az ember várja,nem jön...
Mikor az ember nem várja,jön..
Olyan furcsa ez..

Kezdem nem bírni ezt a várakozást... :(
Hol van már? Mikor jön?
Már minden módszert kipróbáltam..ültem forró vízben..az AVIVA pánik gyakorlatát is csináltam/csinálom..volt együttlét is...DE semmi.

Emellett újra elkezdett fájni a torkom és folyni az orrom...pedig azt hittem kilábaltam belőle. :(

És ha még ez sem elég,nagyon fáradt vagyok...egész hétvégén dolgoztam és csak csütörtökön és pénteken leszek szabad. Persze akkor ha nem veszik el azokat is.

Szóval most úgy érzem hogy ELEGEM VAN...FÁRADT VAGYOK..!! :(

Ott vannak a szekrényen már egy hónapja a gyógyszerek,amik segítenének megvalósítani a csodánkat..és erre nem tudom használni őket,mert nem jön ez a fránya. :(

Kicsiből a nagyba költöztünk már EGY ÉVE... :)

Amikor a párom kiköltözött 2011.október 26-án (lassan két éve) akkor egy kis garzonban lakott..egy szoba,konyha,fürdő...majd én oda érkeztem 2012.január 5-én.
Sikerült átköltözni egy nagyobb lakásba 2012. októberében..szóval egy éve. :)

 Ennyiben merült ki a költözésünk.. :) 

És egy év alatt szépen kialakítottunk mindent. Igaz még van egy-két hiányosság,de nagyon szépen haladunk.

Így kezdtük......

Majd ilyen lett...

 Idén januárban álltunk neki igazán,és szerintem nagyon jól haladunk. :)

Büszke vagyok magunkra,hogy önerőből ilyen szépen haladunk. :)

Következő bútor amit meg kell vennünk az remélem a bababútor lesz. :)

(megjegyzem: a vérzésem még mindig nem jött meg,remélem már nem várat sokáig. a gyógyszerek bekészítve,és várják hogy rájuk kerüljön a sor)

Ismét egy ÁLOM ami valósággá vált...avagy...a Bakancslista újabb pipája.. :)

Ahogy a "beharangozóban" is írtam,sikerült még egy álom megvalósítása.
GYŐRI AUDI ETO KC meccsen élőben ott lenni... :)
2013.október 20. 16:00kor beteljesült az álmom.. :)

8-an mentünk...7 magyar és 1 német.
Igazi magyar szerető német férfi volt a társunk,nagyon aranyos volt. Mindenkitől aláírást kért és fényképet készített mindenkivel.
Sok-sok magyar jött a lányokkal együtt. Annyira jó volt köztük lenni. Mintha otthon lettünk volna.
Görbicz Anita egyszerűen szeretni való..közvetlen és mosolygós..Herr Orsolyáról nem is beszélve. :)
Beszélgettünk velük és természetesen képek is készültek.

Egy szónak is száz a vége,hatalmas élmény volt..egy örök emlék. :)

Februárban a Veszprém készül ki németbe,oda is szeretnénk elmenni..de ez még a jövő zenéje. Ahogy nagypapám mondta kislány koromban..."Ember tervez,Isten végez"..és mennyire igaza volt.. :D

És a lényeg:
THC - GYŐRI AUDI ETO KC 25-33...NYERTÜNK.... :D :D

Feledhetetlen hétvége volt.

Egyszerűen,ma csak mosolygok.. :)

Itt van az ősz...(hozzáteszem nekem az egyik kedvenc évszakom)...és itt van a vénasszonyok nyara.. :)
Nagyon szeretem ezt az időt..mikor sárgulnak a falevelek,és egy kis rezzenéstől is már hullanak a földre..mikor a más-más színpompában ragyogó levelek között átsüt a napocska...aminek annyira már nincs ereje,de mégis simogatja a lelked. :)

Gyerekkorom óta szeretek ilyenkor "belerúgni" az összeszedett levelek sűrűjébe és szétdobálni őket.

Anyukám kiskoromban mindig mondta: "Koszos lesz a cipőd,lány!Ne csináld"...és persze én annál jobban csináltam.
Suliból hazamenet mindig jó játéknak tűnt,gondolván anyukám úgyse fogja megtudni. Jaj és mekkorát tévedtem minden egyes alkalommal. Hisz egy anyuka mindent tud és mindent lát.. :) ...na,hát anyukám is látta. :) - csak rá kellett néznie a cipőmre vagy a nadrágom szárára.. :)

Ez a mostani hétvége nagyon jónak ígérkezik.. :)
Az első jó dolog,hogy keddig nem kell mennem melózni a Hotelbe...a másik jó dolog az időjárás..a harmadik pedig hogy holnap....igen...HOLNAP megyünk a kézimeccsre... :)
Már nagyon várom/várjuk...olyan jó lesz..egész napos program..sok-sok magyar és persze a győri kézislányok.. : ) : )

Úgy érzem,hogy ezt a hétvégét senki és semmi sem ronthatja el.. :)

A legboldogabb akkor lennék ha végre megjönne a vérzésem és kezdődhetne a stimulálás..!!!

Akár én is írhattam volna....

... de nem! Ez egy idézet egy ismeretlentől, de nagyon igaz ránk és a Sorstársainkra!!!

"Van, akivel csak úgy megtörténik. De nem róluk beszélek, akik csapdaként élik meg, amiből mihamarabb szabadulni szeretnének. Sokkal inkább azokról, akiknek ez a házasság természetes hozadéka. Talán nem úgy, mint a filmekben, hogy nászút, és kilenc hónap múlva babakelengye. Nem. De előbb-utóbb valahogy mégis gyűjteni kell pelenkára. De ez nem te vagy. Te csak vársz. Egy évig, kettőig, majd tovább. Előbb még gondolni se mersz arra, ami folyamatosan a fejedben motoszkál: valami baj lehet. Még úgysincs meg az első, a második diploma, a lakás, a külön gyerekszoba, legyintesz. Még nincs veszve semmi.

Aztán nem bírod tovább. Orvosi rendelők izzadt kilincsei járnak a kezedben. Félre a szeméremmel, a vérvétel-félelmekkel. Végére kell járni a dolognak. És egyszer csak tényleg úgy érzed, vége mindennek. A diagnózis: meddőség”. Korábban már hallottál meddőhányóról, meddő vitáról, meddő kísérletről. De saját magaddal kapcsolatban sose használtad volna ezt a szót. Most a gyomorszájadba hatol. Pedig nem is vagy az a minden kis tipegő cipellőtől elérzékenyülő fajta. De lassan kifutsz az időből. Már most koros vagy első gyerekhez. És még hol a többi?



Előbb megrémülsz. Majd megsértődsz, lázadsz, perlekedsz. A legváratlanabb pillanatokban elsírod magad. Az önsajnálatból aztán búskomorságba süppedsz. De az orvosok még biztatnak.

Nosza, akkor rajta. Kiokosodsz. Sok mindent tudsz már a follikulumról, az anovulációs ciklusokról és egyéb titokzatosságokról. Reggel még ki se nyitod a szemed, már szádban a lázmérő, és te, akinek rendesen negyedórába is beletelik, míg magadhoz térsz, most a hajnali derengésben már írogatod ébredési hőmérsékleted. Megjegyzed kacifántos nevét olyan hormonoknak, melyekről azt se tudtad, hogy léteznek, nemhogy benned! S most mégis kétnaponta csapolják meg a vénádat miattuk. Aztán megtanulsz magadnak injekciót adni, hogy ne kelljen naponta kétszer sorban állnod a rendelőben. A házaséleted is megújul: most nem szabad, most tanácsos, most kell. Utána percekig gyertyában állsz, hogy irányítsd a sejtek útját. Férjednek megtiltod, hogy forró vízben fürödjék, szűk farmert hordjon és egész nap autóban üljön, amivel egyébként a kenyereteket keresi. Te magad alkalmazol minden aktuális csodaszert: perui zsázsát, tengeri algát. Már az orrodon jön ki, de sebaj, lenyomod a napi huszonöt deka tehéntúrót, mert a fehérje jót tesz a sejtosztódásnak.

Mindeközben fogadod a jótanácsokat. Melyek közt a legtudósabb így hangzik: ne akard annyira. De minél jobban akarod nem akarni, annál görcsösebben kívánod. Mintha lehetne nem gondolni a fehér elefántra, ami akkora, hogy betölti teljes látótered. Hisz könnyű annak nem gondolni rá, akinek már van, vagy eszébe se jut, hogy legyen. És ha néha megfeledkeznél is róla, biztosan érkezik egy-egy kérdés mikor kitől: a jószándékú friss ismerőstől vagy épp a saját szüleidtől: – Na és a gyerek? – A válasz hangulatfüggő: – Nincs. Még nincs. Dolgozunk rajta. Nincs, és nem is lehet. Na és nálatok? – Akkor jön a további érdeklődés, a bocsánatkérések, sajnálkozások vagy újabb jótanácsok. Esetleg kedélyes ugratások: – Megmutassuk, hogy kell? – És te illedelmesen heherészel.

Időnként megkérdezed magadtól: tulajdonképpen miért is akarod? Mert mindenki másnak van? Mert így lettél kitalálva, és ketyeg a biológiai órád? Mert így család a család? Vagy mert követni szeretnéd a szaporodjatok –és - sokasodjatok parancsát? És nem tudod a választ.

Jobb híján kompenzálsz. S minthogy nem tudod bekapni a legyet, megpróbálod lenyelni a békát. És végül igyekszel elfogadni. Igazán megemészteni talán sose tudod, de együtt élni vele igen. És ki tudja? Talán más gólyamódszert keresel. Elgondolod, milyen nevetséges, hogy „a vér szava” című mítosz kedvéért így kínlódsz, miközben ott a sok elhagyott baba. És eszedbe jut, hogy valaki egyszer azt mondta: „…aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be”.

Rettegtél, hogy sose leszel anya. És igazad volt. Nem leszel, mert már vagy, ha hiszed, ha elfogadod, hogy az anyaság a lelkedben fogan."

A következő szint..avagy..újra léptünk egyet felfelé...

Tegnap megjártam/megjártuk a dokit.
De persze nem én lennék ha minden egyszerűen és a tervek szerint ment volna...úgy volt hogy este 6ra van időpontunk,addigra a férjem haza is ér,így együtt tudunk elmenni a dokihoz.
De hát ez nem így történt...
Épp hazafele utaztam a villamoson mikor csörgött a telefonom és a doki asszisztense volt,hogy menjek előbb. Na,jó és akkor hogyan??!!
Végül fél 5ben egyeztünk meg. Okééé..semmi pánik..de vajon hogy jutok el a kórházhoz..??!! (a kórház kb 20 percre van kocsival - na de a kocsi a férjemnél - villamossal és vonattal,majd busszal pedig egy órás út lett volna - na de másfél órám volt hogy odaérjek és még meg sem fürödtem és még haza sem értem). Na,hát voltam a gondban....!!!!!
Felhívtam az apósom (mellettünk laknak) és megkértem hogy vigyen el.
Nem tudtam mást kitalálni.
Haza is ért és el is vitt.
Negyed 5kor már a váróban ültem. :)
Após hazament,és a férjem jött értem. Nem tudtam hogy mikor végzek,nem akartam hogy a kocsiban üljön.
Szóval..így jutottam el a doktorbácsihoz... :)

Na és hogy ott mi volt???
Megvizsgált,megbeszéltünk mindent. És kaptam 3 receptet és leírta hogy mit mikor kell szednem. Épp anyumnak este mondtam a telefonba,hogy kiírom mindenhova egy cetlire hogy el ne felejtsem beszedni őket. :)
Szóval,hogy miket kaptam!!
Az első:
CLOMIFEN: ezt a ciklus 5-9. napján kell szednem.
A második:
PROGYNOVA: ezt a ciklus első napjától a tesztig. ha a teszt pozi lesz akkor szólni kell a dokinak és mondja a többit. ha pedig negatív akkor pedig letenni és várni a mensit.
A harmadik:
UTROGESTAN (kúp): ezt az ovuláció utántól kell a tesztig vagy a vérzésig. Pozi teszt estén hívni kell a dokimat.

De jelenleg most a vérzésemnek kell megjönnie. Azt várom már. (milyen érdekes,most mennyire várom..de remélem az utolsó lesz ez és utána elfelejt megjönni egy jóóóó ideig). :)
Ha megjött a vérzésem akkor fel kell hívni és kérni a 13.napra egy időpontot. Akkor megnéz UH-n és ha lát domináns tüszőt vagy tüszőket akkor beadja az injekciót és 36órán keresztül nagyon kell szeretnünk egymást a férjemmel. :)
Utána pedig két hét múlva újra UH és vérvétel. :)
Ha pedig a 13. napon még nem lát domináns tüszőt akkor utána pár napig kell járnom hozzá,hogy ne maradjon le róluk. :)

Azt mondta a doki,hogy 3 alkalommal fogunk ezzel próbálkozni. Lehet hogy nem az egymás után lévő ciklusokban,mind attól függ hogy hogyan reagálok a gyógyszerekre.
Ha nem sikerül így sem a baba,akkor már csak a Meddőségi Központ marad...DE erre gondolni sem akarok...a mi kis Csöppünk jönni fog a gyógyszeres segítséggel...mert tudja és érzi hogy anya és apa már nagyon várja. :)

Holnap....

Érdekes gondolatok kavarognak bennem...
A "jaj de nagyon várom mááár" és a "jaaaj vajon mi lesz?" vitázik bennem.

"Dátha",torokfájás...szokásos októberi program..

Szabadnapos vagyok,ez az egyetlen szabadnapom a héten.
Tegnap reggel már éreztem,hogy valami nem stimmel. Elkezdett fájni a torkom,ami a nap végére már orrfolyásig jutott.
Nagy élmény volt így dolgozni... :(
Este már a tea és a takaró lett a legjobb barátom...Éjszakára ki sem bújtam a takaró alól,néha felébredtem arra hogy izzadok,de akkor sem takaróztam ki.
12órát aludtam összesen.. :) Jót tett,hiányzott már egy jóóó nagy alvás.
Ma már nem fáj annyira a torkom,de a "dátha" az megmaradt.
Valahogy így érzem magam:

Még egy szerencse,hogy nem a következő hétvégén ért el ez a megfázás. Hiszen jövő héten vasárnap nagy nap lesz. :)

GYŐRI KÉZILABDÁS LÁNYOK JÖNNEK és  mi ott leszünk a meccsen. :)

Szülővárosunkból több fiatal pár is él itt kint tőlünk nem messze. Mi most az egyik ilyen párral megyünk el megnézni a lányokat. :)

Már nagyon várjuk. Átjönnek hozzánk már szombat este,akkor elmegyünk egy kicsit csatangolni a városba és másnap korán reggel már indulunk is a meccsre. Jaj nagyon várjuk már. :)

Biztos  nagy élmény lesz,remélem a lányokkal tudunk közös képet csináltatni.

Jövő év februárjában pedig Veszprém jön,arra is szeretnénk elmenni.

Na,és persze ne feledkezzünk meg a csütörtöki napról sem,hisz akkor pedig a dokikhoz vagyunk hivatalosak. Mozgalmas egy hétnek nézünk elébe. :)

Remélem a lehető legjobban alakulnak majd a dolgok.

JELENLEG.....itt a jelen. :)

Jelenleg,2013. október 11-én este...miközben a nap legjobb időszakát élem át - MAGYAR Híradót nézek,majd Fókuszt és a többit - szóval jelenleg várom a jövő hetet,vagyis október 17ét,mert akkorra van új időpontom a dokikhoz.
Megkezdjük a stimulálást....!!!!!
Na,és most jön hogy mit érzek..!!?? - várom de félek...izgatott vagyok nagyon...!! :)
Vajon mi lesz?
Hogy fogom bírni?
Mi lesz az eredménye?
Kavarognak bennem a kérdések és közben annyira várom már hogy végre a pisimtől bezebrásodjon az a bizonyos teszt. :)

Na tessék..tudtam én hogy valamit kihagytam... :)
1. anyukám kijött hozzánk egy hétre. itt volt júniusban. :)
2. tesómék júliusban látogattak meg minket,csodás egy hét volt...nagyon sok helyen voltunk,pl PÁRIZSBAN,Holiday Parkban,Fürdőben.. :)

3. augusztus 12én még egy munkám lett: Szobalány lettem... :)
így van bejelentett,biztosított állásom végre és pöröghetnek az éveim.. :)

4. szeptember 18án megszületett a sógornőm gyönyörű  kislánya,Léna baba. 2850grammal és 54cenivel. :)

Keresztelő: 2014.július 12én..és azt csiripelték a madarak,hogy mi leszünk a KERESZTSZÜLŐK. :)

Innentől tényleg csak a jelen jön... :)

Megfogalmazódott a döntés: SZÜLŐK szeretnénk lenni....


Na,ez egy kemény dió...mármint az,hogy összeszedjem a gondolataimat és megírjam,hogy hogyan is jutottunk el 2011.májusától 2013.októberéig....
Na,de vágjunk is bele..hiszen ha leírom akkor egyben meg is könnyebbül a lelkem..
Szóval..
2011.májusában úgy döntöttünk,hogy leteszem a fogamzásgátlót amit a PCO miatt írt fel nekem a doki,még kamaszéveim elején....szóval letettem...
A vérzésem hol megjött,hol nem..olyan volt mint a mese...egyszer volt egyszer meg nem...!!
Nem is számítottam másra..PCO-m van (na pesze..) ez ezzel jár...!!!

Minden évben elmentem nőgyógyászhoz,"jó kislány létemre",hiszen kíváncsi voltam hogy mit mondanak a dokik (több orvosnál is jártam,hogy tényleg ugyan azt mondják-e).
Persze jöttek azzal,hogy PCO-m van,jöttek azzal hogy fogyjak le,jöttek azzal hogy így nehezen lesz kisbabám...DE azzal SENKI sem jött,hogy induljunk el az úton...hogy csináljunk vérvételt,hogy nézzünk cikluskövetést...hogy csináltassunk terheléseket....NEM....EZEKET SENKI SEM MONDTA!!!!

Németországban 2012.novemberében voltam először nőgyógyásznál. Tőlünk nem messze van egy Klinika,ahol két magyar nőgyógyász is dolgozik. ŐK LETTEK AZ ORVOSAIM!!!! :)
Novemberben (vagyis lassan egy éve) vettek tőlem kenetet és megtörtént az anamnézis felvétele is és átbeszéltük hogy PCO-val milyen esélyeim vannak és hogyan haladjunk szépen sorban.
Nyugodt és boldog voltam,hogy végre találtam két olyan orvost,akik meghallgatnak és segíteni akarnak. Mindjárt kaptam is beutalót endokrinológushoz,hogy végre kb 12év után megtörténjen a hormonális vérvétel és a cukor-és inzulinterhelés...!!!!!
2013.januárjára kaptam időpontot...!!!!!
(zárójelben megjegyzem: voltam otthon is endokrinológusnál,bent is tartott egy éjszakára..semmi egyéb nem történt,csak annyi hogy jött egy dietetikus (sablon) és elmondta hogy mit és hogyan kell ennem (csapból is ez folyt) - ja egyébként nem PCO-s betegnek megfelelő diétát ajánlott (pedig akkor még annak voltam diagnosztizálva - és egy esti és egy hajnali vérvételem volt,amiből a cukromat nézték meg..és milyen érdekes normális volt minden) - na,erről ennyit.

Az ünnepek után jött egy levél a Klinikáról,hogy meg kell ismételni a kenetet,mert P3as lett. Nagyon megijedtem. Azt se tudtam most mi lesz. Visszamentünk a Klinikára.
Ott elmondták azt ami a levélben is benne volt..levették a kenetet és két héten belül meg is lett az eredménye!!!
Az eredmény: HPV - itt kanyarodunk vissza az egyik régi páromhoz,akitől "ajándéka kaptam"... :(
Nem értettem,hogy miért csak most..nem értettem,hogy miért pont én!!! Az orvosom azt mondta hogy nagyon lassan alakult ki,évek óta lappangott bennem.
Sajnos műtét kellett,mert a megismételt kenet alapján az utolsó-utolsó előtti stádiumban állok..ezután már a rák jön!!!!!!!
Nagyon össze voltam zavarodva. Megkaptam a műtét időpontját: 2013.március 13.

Persze ne feledkezzünk meg arról sem,hogy a hormonális vérvétel és a cukor-és inzulinterhelés még előttem állt. A sógornőm és a férjem is elkísért,nagyon izgatott voltam.
Minden úgy ment ahogy a nagykönyvben megvan írva. :)
Az eredményt postán küldték ki. És most figyeljen mindenki: AZ ENDOKRIN ORVOS VÉLEMÉNYE AZ HOGY NEM VAGYOK PCO-S!!!! MINDEN EREDMÉNYEM A NORMÁLISON BELÜL VAN. NINCS PCO ÉS NINCS IR SEM!!!!!
A nőgyógyászaim szerint a 12évig cystának látott "valamik" azok az érő tüszők voltak.

Az alsó,ahol a láncszerű fekete "gömbök vannak" azok a cysták. A nőgyógyászom pedig azt mondta hogy nekem egyértelműen nem ilyen és most már az endokrin orvos is megerősítette.

Na,ha nem volt elég a P3as kenet híre,akkor jött utána az hogy nem is vagyok PCO-s. Igazából össze is voltam zavarodva. Nem tudtam ki mondd igazat és ki nem..nem értettem már semmit.

Közben a sógornőm pozitívat tesztelt. :)

Nagyon örültünk neki. Persze hazudnék ha azt írnám,hogy nem volt bennem az hogy "miért,ő??miért nem én??" - de szerintem ezt nem is kell magyaráznom.

Eljött az idő...2013.március 13. 

Nagyon féltem. Nagyon rossz volt. Az idegességtől féltem,hogy nem fogom érteni,hogy mit fognak nekem mondani,de mindenki nagyon aranyos és kedves volt. 

Túl lettem rajta,minden rendben volt.

Kivágott az orvos egy részt a méhszájamból. Így fel is lettem készítve arra,hogy ha terhes leszek akkor össze kell varrni a méhszájamat és a terhességem elejétől kezdve veszélyeztetett terhes leszek,így a munkát azt el is felejthetem.

Jött a következő lépés: Férjem és az ő vizsgálatai.

Az elején nem akarta,majd azért belátta,hogy az az 5perc amíg megnézik UH-n és kézzel hogy minden rendben van..azt ki fogja bírni.

Jelentem kibírta.. :)

2013.májusában le is adta a mintákat,ami sajnos nem a legjobb eredményt hozta. Meddőnek nem meddő,de sajnos nem is a legjobb. Kapott rá gyógyszert..ami jelentem jót tesz a katonáknak. Legközelebb augusztusban volt újra mintát adni,azok már sokkal jobbak lettek. Úgy örültünk neki,hogy el se tudom mondani. :)

A műtétem után már kétszer voltam kontroll keneten. Mind a kettő negatív lett. Sőt,vett le kombinált kenetet is,ami szintén negatív lett. Az orvosom azt mondta hogy legközelebb egy év múlva kell ismételni ezt a kombinált kenetet,így hivatalosan is gyógyultnak nyilvánított. :)

Megemlítette,hogy injekciót is lehet kapni a HPV ellen,hogy nehogy "visszajöjjön",hiszen sajnos ennek minden esélye megvan.

A második kontroll kenetnél,szeptember 6án az orvosom "megfogta a kezünk" és felléptünk a következő lépcsőfokra - 2013.szeptember 26. méhtükrözés és átjárhatósági.

Itt rájöttem arra,hogy olyan érdekes az ember. Vágyik valamire és várja hogy végre haladjon előre és mikor azt mondják neki hogy "tessék,ekkor és akkor ez meg ez lesz" akkor pedig megijed az ember és megtorpan egy pillanatra és elbizonytalanodik. 

Bevallom nálam is ez volt. Örültem,de féltem. Vártam,de mégsem akartam igazán. Majd ahogy közeledett az idő,már túl akartam rajta lenni és tényleg vártam. :)

Szóval ezen is túl vagyok.

Az orvos nem talált semmit..minden átjárható,minden szabályos és szép.

De akkor mi van???????????

Miért van maratoni ciklusom??? Miért nem jön a baba???

Az orvosom szerint egy apró hormonos bibi lehet a dolog háta mögött....erre  mondtam neki hogy az endos doki kizárta a hormonális gondokat.

Erre ismét azt mondta hogy apró gond lehet. Jól van,jól van..értem én.. :)

Lassan elérünk a visszaemlékezésből a jelenbe... :)

Szóval férjhez mentem és Németországban élek. :)
Életem egyik legnehezebb döntése volt eljönni,otthagyni a munkám,a családom és persze a barátaim.
Testvérem mondta meg az igazat "itt hagysz mindent és mindenkit,nem lennék a helyedben Ugikám"
(bevallom én sem lettem volna a saját helyemben).

Voltak jobb és rosszabb napok...de a kapcsolatunk túlélte,és összehoztuk az esküvőt és kialakítottunk egy életet itt kint...a szülőhazánktól több mint 1000km-re.

2012.januárjában költöztem ki és áprilisban sikerült munkát találnom,azóta is ott dolgozom.
Azt a pár hónapot nem kívánom senkinek. Nagyon rossz volt,de túléltük.
DE a lényeg hogy jól alakultak a dolgok... :)
Néhány kép a mi Nagy napunkról... Ott volt mindenki aki fontos nekünk..család,barátok...csodás nap volt.

Esküvő után jött egy kis nászút..

Leányfalun voltunk egy kis Panzióban és körbejártuk a környéket. Soha nem voltam még ott,nagyon jó volt.

Aztán persze véget ért a nászút is és újra vissza kellett mászni a mókuskerékbe...újra németben,újra munka....és belevágtunk egy újabb álom megvalósításába...abba hogy SZÜLŐK legyünk.

Életem történetének a folytatása...

Szóval a kamaszévek...
Kb 13-14 éves lehettem mikor megjött az első vérzésem. Kb fél évig minden normálisan működött,majd jöttek a gondok..nem akart megjönni a vérzésem..volt hogy fél évig nem volt,és mikor megjött akkor hetekig tartott,fájdalmakkal "fűszerezve".
Anyukám elvitt nőgyógyászhoz,ahol az UH alapján PCO-ra gondolt az orvos és azzal is lettem diagnosztizálva. Kaptam fogamzásgátlót amit 10évig szedtem is. Azzal rendeződött a vérzésem. Félévente jártam ellenőrzésekre,több nőgyógyásznál is voltam. Az összes közül egy vetette fel azt az ötletet hogy ez nem PCO.
Persze le is hurrogták a többiek.
Szóval úgy éltem,hogy nekem PCO-m van és a lelkem mélyén kezdtem felkészülni arra,hogy nekem nagyon nehezen lesz kisbabám.
Itt jönne a felvetés,hogy hormonsoros vérvétel?? Esetleg cukor-és inzulinterhelés??? - a válaszom SEMMI!!

Teltek múltak az évek,leérettségiztem..elmentem egészségügyi iskolába és csecsemő-és gyermekápoló lettem.

De az állítólagos PCO-val senki nem foglalkozott.
A kórházban ahol dolgoztam,három havonta megnézettem az hormonjaimat. Azokkal semmi gond nem volt,persze orvoshoz hiába mentem vele,mert az első reakció az volt hogy fogyjak le.
(ja a súlyommal gyerekkorom óta küzdök,mindig súlyfelesleggel szenvedtem)

Az évek folyamán voltak szerelmeim,kapcsolataim. De ezek igazából említésre sem méltóak...egy talán igen..de erről később.

2011.február 26-án összejöttem egy fiúval aki végül a férjem lett.
Ő kiköltözött Németországba és én 2012.január 5én kiköltöztem utána. Azóta is itt élünk.
Az esküvőnk 2012.szeptember 8án volt. Életünk egyik legszebb napja. Innentől kezdve próbálkozunk azzal hogy kisbabánk legyen. Sajnos sikertelenül.

Kezdetek kezdete..

Régóta érlelődött bennem a gondolat,hogy belekezdek a blogolásba. Volna miről mesélnem,és most mégis azt se tudom,hogy mit írjak,vagy épp hol kezdjem...

Az egész egy februári éjszakán kezdődött,mikor úgy gondoltam,hogy elég volt a pocaklakó létből és kibújtam édesanyám pocakjából. Nagyon sietős volt,hiszen ahogy anyukám mesélte a magzatvíz elfolyása után kb két és fél órán belül meg is voltam. Az érdekessége,hogy pontban éjfélkor születtem,így a szülészt levezető orvos javaslatára 1987. február 17. lett a születésem dátuma,mert akkor a felesége és köztem pontosan 40 év van. (február 16 vagy 17 volt a két dátum). Mióta anyukám elmesélte nekem ezt a története,azóta azzal viccelődöm,hogy nekem két napon van a születésnapom mert engem senki sem kérdezett meg,hogy melyik napot szeretném választani. :)

Szóval egy szónak is száz a vége..megszülettem..méghozzá elég gyorsan..a mai napig sem értem,miért siettem én annyira.

Csodás,boldog gyermekkorom volt..nyarak a nagyiknál..kertes házban..kicsi faluban,lovak,tyúkok és disznók társaságában.

Kislány korom óta tudtam,hogy ha én felnőtt leszek az én életem akkor lesz teljes ha édesanya leszek és kisbabám lesz. Emellett ami még meghatározta az életemet az az ikrek utáni "vonzódás",az ikermánia. :)

Gyűjtöttem mindent ami ikres volt,minden ikres képet,cikket...mindent,és volt is egy nagy mappám amibe rendezgettem őket. Soha nem felejtem el,egyszer elmentünk a családdal a veszprémi állatkertbe,kiharcoltam (hisztiztem) hogy had én fotózzak - mert hisztizni nagyon is tudtam - hát én fotóztam is.

Alig várták anyuék hogy elhívjuk a képeket,és hát ott volt ám a nagy döbbenet. A kép kb 80%-a kisgyerekekről készült képek voltak,mivel én nem az állatokat fotóztam,hanem a kisbabás családokat,kisgyerekeket és hát természetesen az ikerpárokat. 

Na,hát gondolom mondanom se kell,hogy anyuéknak nem tetszettek annyira ezek a képek.

Nagyon sokáig babáztam,mindig akkora lelkesedéssel játszottam el a babáim anyukáját,mindig mentünk sétálni,kirándulni,szebbnél szebb ruhákba öltöztettem,fürdettem őket és énekeltem is nekik. A babakocsiban való sétáltatás pedig a kedvencem volt. 

Kamaszéveim elszálltak,nem voltam a legjobb kamasz,be kell vallani. A barátnőmmel arról álmodoztunk,hogy együtt fogunk szülni és együtt fogjuk sétáltatni a gyerekünket az utcánkban ahol felnőttünk. Persze mást hozott az élet..ő Angliában én Németországban..de erről majd később.