Kezdetek kezdete..

Régóta érlelődött bennem a gondolat,hogy belekezdek a blogolásba. Volna miről mesélnem,és most mégis azt se tudom,hogy mit írjak,vagy épp hol kezdjem...

Az egész egy februári éjszakán kezdődött,mikor úgy gondoltam,hogy elég volt a pocaklakó létből és kibújtam édesanyám pocakjából. Nagyon sietős volt,hiszen ahogy anyukám mesélte a magzatvíz elfolyása után kb két és fél órán belül meg is voltam. Az érdekessége,hogy pontban éjfélkor születtem,így a szülészt levezető orvos javaslatára 1987. február 17. lett a születésem dátuma,mert akkor a felesége és köztem pontosan 40 év van. (február 16 vagy 17 volt a két dátum). Mióta anyukám elmesélte nekem ezt a története,azóta azzal viccelődöm,hogy nekem két napon van a születésnapom mert engem senki sem kérdezett meg,hogy melyik napot szeretném választani. :)

Szóval egy szónak is száz a vége..megszülettem..méghozzá elég gyorsan..a mai napig sem értem,miért siettem én annyira.

Csodás,boldog gyermekkorom volt..nyarak a nagyiknál..kertes házban..kicsi faluban,lovak,tyúkok és disznók társaságában.

Kislány korom óta tudtam,hogy ha én felnőtt leszek az én életem akkor lesz teljes ha édesanya leszek és kisbabám lesz. Emellett ami még meghatározta az életemet az az ikrek utáni "vonzódás",az ikermánia. :)

Gyűjtöttem mindent ami ikres volt,minden ikres képet,cikket...mindent,és volt is egy nagy mappám amibe rendezgettem őket. Soha nem felejtem el,egyszer elmentünk a családdal a veszprémi állatkertbe,kiharcoltam (hisztiztem) hogy had én fotózzak - mert hisztizni nagyon is tudtam - hát én fotóztam is.

Alig várták anyuék hogy elhívjuk a képeket,és hát ott volt ám a nagy döbbenet. A kép kb 80%-a kisgyerekekről készült képek voltak,mivel én nem az állatokat fotóztam,hanem a kisbabás családokat,kisgyerekeket és hát természetesen az ikerpárokat. 

Na,hát gondolom mondanom se kell,hogy anyuéknak nem tetszettek annyira ezek a képek.

Nagyon sokáig babáztam,mindig akkora lelkesedéssel játszottam el a babáim anyukáját,mindig mentünk sétálni,kirándulni,szebbnél szebb ruhákba öltöztettem,fürdettem őket és énekeltem is nekik. A babakocsiban való sétáltatás pedig a kedvencem volt. 

Kamaszéveim elszálltak,nem voltam a legjobb kamasz,be kell vallani. A barátnőmmel arról álmodoztunk,hogy együtt fogunk szülni és együtt fogjuk sétáltatni a gyerekünket az utcánkban ahol felnőttünk. Persze mást hozott az élet..ő Angliában én Németországban..de erről majd később.