Életem ÉDESANYAKÉNT...

A legcsodálatosabb dolog amit egy nő valaha átélhet...az élet csodája.
Hogyan tud kifejlődni egy kicsi emberke az anyukája pocakjában és megszületni..csoda az egész...naa és persze hogy hogyan tud elférni bent a pocakban. :)

Pontosan holnap (április 16án) lesz egy hónapja hogy életem legnagyobb ajándékát a karomban tarthattam..és azóta sem engedem el..soha nem engedem el.

Ebben az elmúlt egy hónapban sok dolog történt. Hétfőn született meg és pénteken már mehettünk haza..sajnos itthon besárgult,így az eleje nehezen ment,szerencse hogy édesanyám itt volt velünk és ő segített.
Komolyan úgy éreztem magam mint egy béna senki...mint aki nem is csecsemő-és gyermekápoló szakot végzett és nem ebben dolgozott..hanem mint aki közgazdaságtant és fogalma sincs mit tegyen.

A sárgaság elért minket,de még így is szerencsésnek mondhatom magunkat mert a nagyfokú sárgaság ellenére fitt volt és evett is,így nem kellett kórházba menni.
A cumisüveg amivel kezdtünk nem jött be,mert fájt tőle a hasa,sok levegőt nyelt..annak ellenére hogy olyat vettem ami épp hogy ezt akadályozza meg..így nagy gyorsasággal üveget kellett cserélni..
Közben megindult a tejem is és a védőnőnek köszönhetően tudtunk kölcsönözni elektromos mellszívót...
Nagy segítség..pikk-pakk készen vagyok vele.
Szopizás sajnos nem sikerült,mert csak cumizik rajta és amint elkezd folyni neki a tejci akkor meglepődik és kikerekedett szemmel néz rám.. :) ..így marad a fejés...de (szerintem) nem is az a lényeg hogy hogyan kapja meg,a lényeg hogy anyatejet kapjon. :)
Édesanyám hatalmas segítség volt...jókat ettünk a férjemmel és nagyon jó volt hogy itt volt a kezdeti időszakban..Húsvétra ment haza..
Anyós is itt volt két hétig..ő ingázott a két unoka között,hol itt aludt hol a sógornőméknél. :)

Jelenlegi helyzet:
Kettesben vagyunk drága fiammal napközben. Este és a férjem szabadnapjaink pedig élvezzük hogy együtt vagyunk mint egy CSALÁD...és örömködünk egymásnak. :)
Patrik igazi csodababa.. :)
Nem csak azért mert csodának számít hogy sikerült és hogy ennyi küzdelem után minket választott szüleinek,hanem azért is mert nagyon jó baba.. :)
Csak akkor sír ha nagyon éhes...magyaráz a "barátainak" és nézelődik..napról-napra ügyesebb és erősebb.. :)
Éjszakákat egy ébredéssel átalussza.. :)
Jókat eszik...nagyon szereti a pociját. :)
Védőnő nem tud betelni vele,annyira szépen bánik vele. :)

Rólam:
Sebemmel minden ok. Hála égnek hamar rendben jöttem. Nincs semmi gond vele. Pihenek amikor tudok,hála égnek a fiam engedi is. :)
Lelkileg is kezd rendeződni a dolog...de van hogy álmodok róla,van hogy átélem az egészet újra...van hogy elkap a sírás ha eszembe jut..de ilyenkor a FIAMRA nézek és elfelejtek mindent.

ÉDESAPA is nagyon ügyes. Szuper pasijaim vannak.. :)
Egyre többet segít és egyre bátrabban fogja meg a fiát,eteti és figyeli mindig hogy én mit hogyan csinálok és ő is úgy csinálja. :)
Egyszer el kellett mennem a boltba és ő maradt itthon a babával,pont ébredt és enni kért..tisztába tette,megetette és még friss és meleg étel is várt az asztalon mire hazaértem. :)
Szuper apuka már most.. :)