Hogy is csöppent a mi kis "Emberpalántánk" a Földre.. :)

Nem volt könnyű menet,a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom ezeket a napokat...de hála égnek túl vagyunk rajta és jól vagyunk...
Szóval,hogy hogyan is csöppent ez a kicsi emberke a Földre..

2015.március 15. vasárnap
Reggel 8ra mentünk a kórházba,szülésindításra. Azonnal ctg-re tettek,vettek vért,kötöttek kanült. A gép alapban 50es fájáson volt...és 100ig kibillent...na mondom de jó,talán gyorsan túl leszünk rajta. Vizsgálatkor zárva voltam,teljesen. Patrik feje már nagyon lent volt.
Délelőtt bekerültem az osztályra és onnan kellett X óránként ctg-re járni. Dél körül (kb) kaptam egy kis oxit vénásan,kb fél órára..ami erős fájásokat csinált. Rá pár órára újra ctg és vizsgálat,fél cm-re nyitva voltam (itt nem ujjnyiban mérnek).
Majd további várakozás és járkálás ctg-re.
Vasárnap utoljára este 8kor voltam ctg. Akkor kb 1cm-re voltam nyitva. Akkor a Hebamme (szülésznő) annyira megvizsgált hogy hatalmas darabokban távozott (még  mindig) a nyákdugó.
Minden egyes ctg-n levették a fájás jelzőt..amit nem érettem és már alapban idegesített,főleg mikor azt mondták hogy nincs fájásom...csökkentés azt jelentette hogy az alapban 50-60as fájásokat 0-ra csökkentette a szülésznő,ezt nagyon nem érettem. :(
Éjszaka eltelt,voltak fájásaim de el tudtam aludni.

2015.március 16. hétfő
Úgy indultunk neki a napnak hogy reggel 8kor megkapom a tablettát a méhszájra. Hát ebből nem lett semmi..ctg-n (ismét lecsökkentett értékkel) a szülésznő mondta hogy semmi fájásom...!!!! Itt már nagyon nem bírtam ezeket a válaszokat.
Majd elküldtek a szobába,mert sürgősségi császárra kellett menniük,így 10:45kor kaptam meg a negyed tablettát. Azt mondta a doki hogy 2 cm-re vagyok nyitva...és a tabletta felhelyezése után egy órát feküdnöm kell.
Fekvés közben ismét bejött a szülésznő 20perccel a felhelyezés után...hogy naa semmi fájás??!!!!
Majd persze beindult..nagyon-nagyon...és ezt már látták is...de persze tekerték folyton lefele az értéket... :(
Másfél óránként kellett ctg-re menni és vizsgálatra...egymásnak adták át a helyet hogy megnézzék mennyire vagyok nyitva....szuper volt. :(
Majd délután 5kor a ctg-ne elfogyott  a türelmem..már sírtam a fájdalomtól és kapartam a falat. :( Férjemnek is ekkor fogyott el a türelme és megkérdeztük a császárt..azt mondták semmi ok nincs a császárra...!!
Férjem mondta nekik hogy "kb csak annyi hogy mire eljutunk a szülésig addigra mind a ketten kifáradnak"...nem kaptunk rá választ.
Legközelebb 7re kellett mennem ctg-re,férjem közben elment haza pihenni (hátha lesz valami az éjszaka)....7re mentem is szépen,szóltak hogy épp szülés van,várjak a váróban...vártam...közben hintáztattam magam és az "icipici házikót" dudoltam magamban..bár szerintem hangosan énekeltem...nagyon fájt minden..!! :(
Majd fél 8felé bekerültem a ctg-re....ahol szép erős fájások voltak..és közben Patrik szíve 90-100-120ra lecsökkent...én csengettem a szülésznőnek..mondta forduljak a másik oldalamra...de ott is leesett...erre jött a dokival...ismét vizsgálat...4cm-re voltam nyitva...de amikor szétnyitottam a lábaim elöntött a magzatvíz,még a vizsgálat előtt..ömlött belőlem...!!
Gyors telefon a főorvosnak...és végül a sürgősségi császár mellett döntöttek,mert Patrik szíve továbbra sem volt jó. Férjemnek gyors telefon,és már jött is be..közben hozzám jött az altatóorvos...olyan kérdések sokasága amit fel sem fogtak ott,abban a helyzetben...na és persze tájékoztatás a császárról..!!!
Végül férjem is megérkezett,együtt mentünk fel (engem persze toltak) a műtőbe.
Előkészítés alatt nem volt ott a férjem,de utána bejöhetett.
Érzéstelenítő alatt is hallgattuk a baba szívhangját és persze ömlött belőlem a magzatvíz. Nagyon aranyos volt mindenki,de én nagyon féltem,mintha külső szemmel néztem volna végig az egészet.
 Alul már semmit sem éreztem..megjöttek a dokik és a férjem is. Mellém ült. És elkezdték a műtétet. Közben rosszul lettem,hánytam...és elkábultam. Férjem próbált szólogatni,de nem igazán sikerült neki. Majd végül magamhoz tértem,kértem inni. Kaptam is.
És pár perc alatt kiemelték a babát...elvitték a másik szobába..de nem hallottuk felsírni...mert hangszigetelt ajtó volt..végül amikor jöttek mentek a műtőben az emberek,egyszer csak meghallottuk... :D
Hozták oda hozzánk,megpuszilgattam és potyogtak a könnyeink.
Majd elvitték,férjem is vele ment. Végig ott volt mellette a vizsgálatok alatt. Nálam is végeztek mindennel és vittek a megőrzőbe ahol a férjem és a fiam várt.
Két órát voltunk hármasban. Nagyon fájt minden,de amikor a férjemre és a fiamra néztem elmúlt minden fájdalom.
Két óra múlva betoltak az osztályra,Patrikot elvitték a babaszobába. Férjem haza ment. De egyikünk sem aludt egy percet sem...dolgozott az adernalin...
Hajnali 5kor kaptam fájdalomcsillapítót ami hatott így kb két órát aludtam.
Majd reggel 8felé hozták be hozzám Patrikot,akit utána le sem adtam..éjjel nappal velem volt.
Ez a mi kis történetünk.
Patrik, 2015.március 16-án 21:52kor megszületett.  :)
Ez a mi kis történetünk...próbálom feldolgozni lelkileg...nem is magát a császárt,hanem a szenvedést és a félelmet.
Örök életemben hálás leszek a fiamnak hogy ő is küzdött velem együtt.