Újra itt a csodánkkal együtt.. :)

Nagyon sajnálom,hogy eltűntem az elmúlt időkben. De nagyon szép és izgalmas és drukkos időszak van a hátunk mögött.

Engedjétek meg hogy bejelentsem itt nektek hogy SIKERÜLT A CSODÁNK ÉS KISBABÁT VÁRUNK.. :)
Ma vagyunk 10hetesek.

Július hónapban sikerült a csoda.
Soha sem hittem volna hogy az ember így megérzi...de tényleg. Már az ovuláció óta beszéltem a pocakomhoz és éreztem hogy Ő most velünk marad.
Július 4én délután teszteltem először,ami még nagyon nagyon nagyon halvány volt,azt hittem száradási csík..majd másnap reggel már határozottan látszódott a második csík.
Azonnal kiírattam magam táppénzre. Szobalánykodás nem épp kismamának való munka.
A csík szépen erősödött...persze nagyon féltem minden egyes tesztnél. Volt hogy napjában 10et csináltam,mer attól féltem hogy álom az egész.

Az első uh-n 5hetes és 4  naposan igazi kis ebihalat látott a doktor. Meg is kaptam a kiskönyvem.
Majd jöttek a hányingeres,hányásos időszakok. A hatodik héttől napszaktól független hánytam. Majd eljött az az időszak a 8. hétnél hogy semmi sem maradt meg bennem,így kórházba kerültem. 4 napot voltam bent,infusiot kaptam. És megnéztük a kis Csodánkat akinek akkor már szépen vert a szívecskéje. :)
Nagy volt a boldogság. :)

Augusztus 11én voltunk uh-n és endos dokinál is.
Minden rendben van a Csodánk 2,2cm volt és szépen ütemesen vert a kicsi szíve és minden tökéletes volt.
Endos doki adott cukormérőt és most napi hatszor kell mérnem a cukrom. Ami eléggé stresszel,de próbálok nem idegeskedni miatta. Szerdán megyünk vissza az eredményekkel és kiderül hogyan tovább. Itt az a protokoll (ami otthon is egyre jobban elterjed) hogy inzulint adnak ha szükséges.

A NAGY nap dátuma: 2015.március 15. :)

Nagyon boldogok vagyunk.
Szeptember 8án megyünk újra uh-ra (a 2. házassági évfordulónkon). :)
Bízunk benne hogy a továbbiakban is minden a lehető legjobban alakul. Erős baba és egy harcos..a MI CSODÁNK.. :)

Köszönöm,hogy olvastok és biztattok és üzenem mindenkinek aki még vár a babájára,hogy ne adja fel. Mert tényleg akkor jönnek mikor az ember elengedi és nem görcsöl rá.

Ígérem most már sűrűbben jövök.

:)

Bocsánat...

Bocsánat,hogy eltűntem egy ideje...és nem adtam hírt magamról.
Most is csak pár sort szeretnék írni...

Augusztus 11én jövök,addig csendben meghúzom magam...utána ígérem jövök és elmesélek mindent.

De azt elújságolom Nektek,hogy 2014.július 12én KERESZTSZÜLŐK LETTÜNK...Csodás érzés... :D

Várakozás....

Munkával telnek napjaim,ami nem is baj,így gyorsabban mennek a napok és gyorsabban eljön a jövő hét hétfő majd a kedd és aztán a szerda.
Valamelyik napra nem várom...valamelyik napon tesztelni fogok. :)
(azért nem tudom pontosan mert három napig pozi volt az ovutesztem,és minden egyes hőmérsékletet vezető oldalon más-más napra írja az ovut) :)

Szóval a következő hét mozgalmasnak ígérkezik. :)
A hét elején a tesztelés,ami remélem mosolyt csal az arcunkra és elhozza a gólya a mi kisbabánk. :)
Majd július 11én megyek a nőgyógyászhoz. Igaz csak receptért megyek,de a szívem mélyén azt remélem hogy akkor már kismamaként megyek hozzá és meg is tudjuk beszélni a terhesgondozást.. :)

Na és július 12-én KERESZTSZÜLŐK leszünk.. :)
Nagy nap lesz.. :)
Remélem ezt a csodás szép napot bearanyozza majd egy kis titok is...a férjemmel közös titkunk...az hogy egy új élet indult el a pocakomban.
Jaj bárcsak így lenne. :)

Pozitív és boldog vagyok...jöjjön aminek jönni kell. :)

Kémiai terhesség......

Megtörtént.
Múlt hét szerdán délután hazaérve a munkából pisiltem egyet. A tesztet félre is tettem,gondolván "negatív lesz,miért is lessem". Mikor bementem érte hogy kidobjam,láttam meg a két csíkot. A második csík szépen látható volt. Nem kellett már keresgélni,forgatni,fény felé tartani. Még a férjem is látta.
Leírhatatlanul boldog voltam. :)
Remegtem,felhívtam a sógornőm..a beszélgetés alatt a tesztet szorongattam a kezemben és fel-le sétáltam a lakásban. Nem hittem el.
Sógornőm nagyon örült..."Juuj de jóó,Manócska jön az unokatesód". :)

Majd eljött a csütörtök reggel és a csütörtök délután.
Szintén két csíkos tesztet fogtam a kezemben. Örültem,de féltem...féltem attól hogy az fog történni ami februárban (amiről eddig nem írtam,nem beszéltem itt,csak nagyon kevesen tudják).
Februárban az első sikeres stimulációs hónapban,mikor itthon voltam az ovu után táppénzen. Akkor is sikerült a baba,de sajnos akkor is megállt a beágyazódás.
:(
Először azt hittem,hogy a HCG injekció miatt van második csíkom az ovu utáni 9. napon,de nem attól volt. Férjemnek el sem mertem mondani.
Akkor annyira nem volt erős mint most,most kis a 9. napon teszteltem.

A félelmem valósággá vált...megtörtént újra a kémiai terhesség.
Pénteken negatív lett a teszt. :( Az első..a második..a reggeli..a délutáni...mind,mind negatív. :(
A szívem szakadt meg. :(
Dokimmal beszéltem,azt mondta ennyi idős terhességet uh-n nem látna (kb 5 hét) és menjek  vissza egy hét múlva pénteken (most pénteken) ha addig nem jön meg. De sajnos megjött...vasárnap (ma egy hete) beköszöntött a menstruáció. Soha nem fájt lelkileg ennyire. :(
Szombat este már éreztem a jeleit...nagyon fájt a fejem. Anyukámnak sírtam ki magam..zokogtam.. :(
Neki is elcsuklott a hangja..próbált erőt adni. Azt mondta gondoljak arra hogy milyen messziről indultam és hogy mennyi,de mennyi mindent elértem már és mennyit gyógyultam...és jönni fog a baba is.
Sírtam és most is könnybe lábad a szemem.. :(
Februárban a kezeletlen IR miatti magas inzulinszint miatt ment el a baba. Március 24 óta diétázom és a mozgás is megy. Május 2 óta szedem a gyógyszert.
Ma reggelre elértem a -8kg-ot.
Da Vinciben vett vérvétel eredményeim jók. TSH lement egy év alatt 2,68-ról 1,3-ra. :)
Úgy gondolom nálam már "csak" a magas inzulinszint a baj. Amit remélem szépen lassan leviszek.
Hiszem,hogy a következő baba velem/velünk marad.

Kapaszkodom abba,hogy
- 35 napos ciklusom lett stimuláció nélkül (ami nálam nagyon jó,hisz 60-70napos ciklusaim voltak másfél éve)
- gyógyszer nélkül szépen lett spontán ovulációm,szép tüszőm...és sikerült a baba (csak)...

Bocsánat,hogy eddig nem írtam és nem jöttem,de mondhatni a munkába temetkeztem.
Nagyon sok meló van/volt..a Hotelt megszállták az indiaiak és háááát,nem éppen tiszta emberek..minden nap fél 6tól délután 4ig vagy 5ig melózom. :(
Holnap végre szabad leszek,csak a reggeles melóba kell mennem...így alsssszoooooom egész nap...és arról álmodom és azért imádkozom hogy sikerül újra a baba és velem is marad jövő év tavaszig.

Ui.:
Inofolic por használaton gondolkodom.
Van esetleg valakinek tapasztalata vagy véleménye erről?

Baby boom

Az elmúlt egy hét alatt 4 ismerősömről derült ki (számomra) hogy babát vár.
Köztük ketten az első kisbabájukat várják,kettőnél pedig a kistesó döntött úgy hogy érkeznie kell. :)

Mindegyiküknek örülök. Tiszta szívből. :)

Furcsa,de nem éreztem egyiküknél sem azt hogy "a fene egye meg nekem miért nem és nekik miért?" - hanem örültem nekik és erőd ad,hogy ha nekik sikerült akkor nekem is fog.
És talán az is segített hogy tudom,érzem hogy jó úton haladok/haladunk. :)

Ebben a ciklusban nem szedtem semmi stimuláló gyógyszert,csak a Merckformint és a szokásos vitaminokat. Jaaa és elkezdtem a D-vitamint mert a Da Vinciben vett vérvétel alapján alacsonyabb az értékem és javaslatban azt írták hogy szedjem.
Ezt az email-t kaptam a Doktornőtől
"TSH szép, anti-TPO negatív" - majd rá egy hétre megküldte otthonra a levelet is.
Amiben benne volt a D-vitamin eredményem is. A férjem nagybátyja hozza ki a hétvégén. Nagyon kíváncsi vagyok a pontos értékekre.
A stimulációs hónapjaimban 35napos ciklusok álltak be...17-21.nap közötti ovulációval ami figyelve is volt és repesztőt is kaptam.
Ebben a hónapban ahogy már írtam nem volt stimuláció és mégis úgy néz ki hogy ha nem sikerült a kisbaba akkor a "legrosszabb" esetben is max 36napos ciklust fogok zárni.
Ami nálam már nagy siker és nagy öröm..hiszen 60-70napos ciklusaim voltak akkor amikor ennek az egész "harcnak" nekiálltam (2012.szeptember)
Szóval..szépen lassan haladunk előre és tudom/érzem/remélem hogy a babánk vár a célban. :)

Voltam a nőgyógyászomnál is. Na,nem vizsgálaton csak bevittük neki az otthonról hozott pálinkát...nagyon örült neki. Kérdezte hogy mi újság..gyorsan (két páciens között) elmeséltük neki a Da Vincit,a gyógyszert,a fogyást és hogy szuperül érzem magam. :)
Azt mondta akkor hamarosan terhesgondozásra járok majd hozzá és hogy majd a babám és az én egészségemre iszik a férjemmel abból a pálinkából amit vittünk neki. :) Mondtam neki,hogy remélem nem kell sokáig várni vele. :)

Az IR diéta,mozgás és a gyógyszerszedés nagyon jól megy.. :) Eddig több mint 6 kiló ment le..most jelenleg 50dkg kell mínuszban és elérem az első nagy célom..majd a következő célig (július 12ig) Léna keresztelőjére szeretnék 5 kilótól megszabadulni...és szépen így tovább és tovább és tovább. :)
A gyógyszer nem okozott nagyobb gondot...az elején hasmenésem volt tőle..de mióta megszokta a szervezetem nincs vele nagy gond..és ennek nagyon örülök.
A mozgás pedig megvan a napi 10órás melóval és úgy veszem észre hogy ez elég (jelenleg) a szervezetemnek mert szépen csöpögnek le a kilók. :)
Férjem is nekiállt...figyel mit eszik és hogy mit mikor eszik..már lement neki 3 kiló.. :)
Örülök,hogy elkezdte és hogy megy neki,mert így érzem hogy neki is fontos a jövőnk és az álmaink és látom hogy ezért mindent megtesz.

Én olyan ember vagyok aki szeret az ért előre tervezni...bár a férjem nem szereti ha erről beszélek.
Úgy beszéltük meg hogy egy évet adunk ennek az egész életmódváltásnak és a babának..ha egy éven belül nem sikerül spontán a teherbeesés akkor jövőre ilyenkor megpróbáljuk itt kint az inszemet vagy a lombikot.
Nagyon bízom benne,hogy nem lesz rá szükség...de bevallom ha elkap a csalódottság akkor egy kicsit "megnyugtat" a gondolat hogy van megoldás és valamilyen szinten ebbe kapaszkodom.

Hihetetlen hogy egy ilyen szép dolog mint a teherbeesés mennyi párnak okoz nehézséget és hány és hány pár szenved azért hogy szülők lehessen.
Kívánom hogy mindenkinek sikerüljön aki vágyik rá.

Loptam,de szerintem (remélem) a drága barátnőmet nem zavarja... :) Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába...

Loptam,de szerintem (remélem) a drága barátnőmet nem zavarja... :)

 

Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába...

Ha lány lesz, akkor masnit fonok majd a hajába. Ha fiú, akkor megtanítom kezet fogni. Olvasni fogok nekik. Először a Mezei egér és a városi egér történetét, majd amikor nagyobbak lesznek a kedvenc indiános könyveimet. Puha párnákon fogom őket altatni és megtanítom őket, hogyan kell a színes ceruzákkal képzeletet alkotni. Énekelni fogok nekik, miközben sétálunk és megszidom őket, hogyha az autó hátsó ülésén gyepálják egymást egy hosszú út során. 

Megtanítom őket imádkozni és szeretni a természetet. Szigorúan nézek majd, ha behordják a sarat a lakásba. Szinekkel fogom őket körbevenni és zenével, hogy amikor sokat esik az eső se szomorkodjanak. Mesélek majd nekik Dávid királyról, Robin Hoodról és Némó kapitányról. Megtanítom majd őket magyar nyelven szépen beszélni és megvédeni egymást.

Ha lány lesz, kölcsönadom neki a parfümöm. Ha fiú, akkor elküldöm az apjával fára mászni. Elviszem őket a tengerhez, hogy megtanulják mi a szabadság, aztán az erdőbe, hogy megérezhesség mi a fennségesség. Elviszem őket a mezőkre, hogy megnyugodjanak és a hegytetőre, hogy megérinthessék az Istent.

Lemosom majd a sebeiket, ha elesnek a biciklivel és ültetek velük borsót a kerítés tövébe. Társasjátékozunk majd velük, karácsonykor pedig tejjel és sütivel várjuk majd a Télapót a kandalló előtt. Letisztítom majd a gumicsizmájukat és sütit sütök, ha áthívják a barátaikat. LEGO házat építek velük, vagy űrhajót. Űrbeli felfedezőkörútra megyünk majd együtt.

Elmesélem nekik, hogy mire gondolok, amikor "színes tintákról álmodom", lecsót főzök nekik magyaros kolbásszal. Kétségbeesetten nézek majd, ha szemtelenek, amikor először lesznek szerelmesek. Az iskolában csatázni fogok a tanárokkal és elfogultan dicsérem őket minden ismerősnek. Körbebástyázom őket minden erőmmel, irodalommal és művészettel nevelem őket. Hagyatékot kapnak majd. Európait.

Ha lány lesz, megtanítom a nagymamám titkos receptjeire. Ha fiú akkor bátorságra nevelem. Szókimondásra, eredetiségre és kreativitásra tanítom őket. Elmondom majd nekik, hogy a dobozba mindig csak egy irányból süt be a fény és hogy a középszerűségre senki sem emlékszik majd. Bökdösni fogom őket, hogy többre vigyék majd mint én, hogy a saját álmaikat kövessék. Szabályozni fogom őket, amíg le nem rázzák a láncaikat és örökké féltőn óvni, amíg az Isten lélegzetet ad a számba.

Az elveszett bárány... :)

Bocsánat,hogy ilyen sokáig nem jöttem....DE otthon voltunk két hetet és tegnap késő délután értünk haza.

Sajnos az előző ciklus nem sikerült...megjött a vérzésem és így újra 35napos ciklust zártam. Nem vagyok elkeseredve,azért nem mert végre olyan sok éves várakozás után megkaptam a gyógyszert amiért már annyit könyörögtem.
Voltam a Da Vinci Magánklinikán és ott a doktornő megnézte az eredményeim és azonnal fel is írta a Merckformint. Szóval május 2-án elindult az új időszámítás,a nagy kaland előszobája. :)
Szedem és csinálom a diétát és a két munkahely mellett próbálok időt (és erőt) szánni a mozgásra is.

Ebben az új ciklusban nem lesz stimuláció,azt mondták az orvosok,hogy most egy kicsit álljunk le vele és várjuk meg (nézzük meg) hogy a Merckformin hogyan segíti a normális hosszúságú ciklus elérését. Így most jelenleg csak a Merckformint,a Folsavat és az Omega 3-at szedem.
Kíváncsian várom mi sül ki belőle... :) Reménykedem és nem adom fel.. :)

Otthon nagyon jó volt...voltunk Budapesten,Balatonon. Megünnepeltük a tesóm születésnapját (az enyémmel megtoldva),sokat csavarogtunk és voltunk a legkisebbik unokahúginál is látogatóban. :)
Sajnos nagyon hamar elment ez a két hét,de próbáltam minden pillanatát kiélvezni. :)
Tesókám pocakja már szépen gömbölyödik. Nagyon örültek a csomagnak amit vittünk nekik. :)
 Legjobb időtöltés az volt mikor édesanyámmal néztük esténként a TV-t. :) Olyan volt mint amikor kislány voltam. :)

Majd a visszaérkezésünk utáni első nap is már orvoslátogatással telt.
Mára volt időpont a Dietetikushoz.
Két hét múlva kell újra mennem. Írnom kell,hogy mit eszem és iszom és két hét múlva kiértékeli és ha valami nem jó benne akkor azt átbeszéljük.
Remélem mindent jól csinálok. a -4-5 kiló szerintem ezt mutatja és az is hogy sokkal jobban érzem magam. :)
Terhelésre elvileg júliusban kell mennünk. Majd fel kell hívnom őket hogy a Merckformin mellett is kell-e menni vagy majd később.

Naaa és persze a kerilánykánk is szépen és ügyesen fejlődött ebben a két hétben...amíg nem voltunk itthon addig kibújt az első két foga és elkezdett kúszni.. :)
Megrendeltük neki a keresztelőre szánt ajándékot is. Remélem tetszeni fog a szülőknek és majd évekkel később a Lénának is. :)

Röviden és tömören ennyi történt velem/velünk.
Bocsánat hogy nem jöttem a szabadság alatt és nagyon szépen köszönöm hogy ennyien olvastok és írtok és követtek. Nagyon jól esik.
Remélem ebben az évben (nem is olyan sokára) egy pozitív tesztet posztolhatok ki nektek. :)